Nehéz megfogalmazni magának a Hurts-nek tökéletes besorolását. Mindenki ismer legalább egy számot tőlük, csak éppen senki nem tudja, hogy a dal márpedig egy Hurts szám, és a Theo Hutchcraft név még mindig kevésbé rebegteti meg tinédzserlányok szoknyáját, mint bármely klisémosolyú középkategóriás szépfiúé.
A zenekar rövid idő alatt így is nagy pályát futott be, az országban idén 2-szer is megfordultak, mind a kétszer hozták a tőlük elvárt formát, a romantikus balladákat, és az elégikus hangvételből is jutott bőven. 
Szeptember 29-én kijött az albumuk, mely nem titkolva végre a teljes berobbanást próbálja eszközölni, hiszen az óriásfesztiválok főműsor idejéből még kevés dukált a csapatnak.

Az album számról számra lesz kivesézve, mely Theo elmondása szerint új vizekre is hivatott, különböző érzelmekre szeretne reflektálni, hiszen az előző három csak a szerelemre volt elég, talán ez másképp lesz. Lássuk!

1. Beautiful Ones 

 Az első szám követi a korábbi Hurts dalok mintáját, és ez volt az első beharangozója az egész albumnak. Az Oravecz Nórát megszégyenítő ösztönző szövegek mellé fergetegesen dukál a lehető legérdekesebb klip a zenekar történetében, melyben az énekes Vérző arccal fájlalja oldalát egy olyan szettben, ami Miley Cyrus koncertjein még elfogadható lenne, férfiemberen kevésbé. A hangzás viszont szépen, rendben van, kezdésnek elmegy.

2. Ready to go

A Ready To Go arról szól, hogy a legmagasabb hőfokon éled az életed. Ezzel szemben a videó a gyászt mutatja be, és azt, hogy a legtöbb embernek mekkora nehézséget okoz az, hogy szembesüljön a saját érzéseivel. Ez különösen nagy probléma Anglia északi részén, ott, ahol a klipet is forgattuk. Az a célunk, hogy a dal és a videó is pozitív üzenetet közvetítsen az élet szeretetéről.

Mondja Theo, bár ezt a szövegben az ember gyereke nem minden pillanatban érzi, viszont még Anglia északi részén nem jártam, és még mindig jobb, mint Roadman Shaq - The ting go SKRRA örök klasszikusa. 

3. People like us

Véleményem szerint az egyik legjobb darab az albumról, bár egyáltalán nem érezni rajta egy perc Hurts-hangzást sem, az új vizek alatt ezt a számot különösen érthetjük. A szöveg teljesen rendben van, nem mondom, hogy Likó Marcell mostantól álmatlanul fog aludni vért könnyezve, csupán több gondolat van benne, mint egy átlagos tömegdalban. Sokkal jobban közelít a mainstreamhez, mint az eddigi dalok, és ez nem is minden esetben probléma. Elég sokat gondolkoztam, milyen fétisre van szükség, hogy kötelezően 2:20 környékére kelljen rakni az átvezetést, amely minden dalban kivétel nélkül ugyanolyan kifejlettel bír. 

4. Something I Need to Know

Bevált módszeren nem szabad változtatni, így Adam és Theo megírta a Stay tökéletes szinonimáját, mely éppen nem a hiányt mutatja be, hanem a szakítás előtti pillanatokat, ahol minden egyes hibát a költői én a (még) párja nyakába varr, kifejezetten férfias viselkedés, mondjuk a megcsalást én sem a magam hibájának érezném. Az írónak különleges ferde hajlamai vannak a telefonok iránt, az albumon a második felesleges telefonos szöveg érkezik, ez vagy a kreativitás hiánya, vagy tényleg ki szeretné emelni a telefonálás jelentőségét. 
Amúgy hangzásra tökéletesen rendben van minden, és egy szakítás után nem egy embert fog megbőgetni ez a dal, szóval a célját eléri, egy klippel kis mázlival egy két játszást kiérdemel magának a rádiókban. 

5. Thinking of You

Ez is az új vizeket képviseli, a gyerekünknek a napok gyakorlására kifejezetten ajánlatos, mellesleg egy kifejezetten jellegtelen szerelmes szám, úgy néz ki, ez az album is a szerelem vonalát viszi tovább, de hát azt nyújtják, ami a táboruknak fontos. Az a pici gitárszóló kellett bele, de még a versszakok alatt így is Katy Perry - Last Friday Night-ját hallom.

7. Chaperone

Már 3 telefonnál tartunk, és konkrétan egy Neighbourhood szám szövegét vegyítettek Justin Bieber - Love Yourself-ével, és ez a legkisebb baj. A dal maga sem tudta eldönteni, hogy mi akar lenni, ami azt mutatja meg, hogy kellenek számok azért, hogy hosszabbnak tűnjön az album. Inkább lett volna rövidebb. De a szöveggel meg lehet elégedni annak ellenére is, hogy szolid papucsságot lehet felfedezni benne. És a hazakísérés klisésségét a dal címadó szavával tökéletesen eszközölték. Attól még a szám roszz. 

8. Boyfriend

Az egyik személyes kedvencem az egész korongon, és nemcsak a Prince és a The 1975 hangzás miatt, a szöveg is rendben van, végre Theo leszokott egy dal erejéig a manchesteri brit érthetetlen kiejtéséről. Ettől a daltól bárki táncra perdül, és szövegben a már-már szemtelen jelző illik a leginkább az egészre. Az új vizeken itt kapta a legnagyobb szelet az album vitorlása, nagyon jól áll nekik a Funky stílus. 

9. Walk away

A legnagyobb mellélövések egyike, annak ellenére, hogy a dal összességétől az embernek jó kedve lesz. A szöveg egyáltalán nem passzol az ütemhez, de a refrén hangzása sem a többi szöveghez. Ha valaki ennyire örül egymásnak, hogy szakítanak, jelentkezzen kommentben. Egy családi popcornmozi alatt a filmben a család karibi nyaralásáról készült montázsa alatt érzi magát az ember, de akkor sem a szakításról énekel. Az átvezetésre a harmonika lövi az utolsót az újszülött dal 3-kilós ötvencentis kis tetemébe. Kreóni hajlamomat kiélve ezt a dalt még temetni sem szívesen. 

10. Wait up

A 2010 körüli külföldi kissé tehetségtelen alter-fiúbanda hangzással megáldott jazzes dal ugyanúgy egy fél-üde színfolt az egészben, de a rohadt telefonok ismét elő kell, hogy jöjjenek, és taxiból is már a második tűnik fel az albumon. Az első gondolatom az volt, hogy ezt élőben biztosan nem fogja tudni kiénekelni, a második, hogy valószínűleg nem ezt fogják játszani a Some kind of heaven helyett, szóval ez a veszély nem is fenyegeti Hutchcraftet. 

11. Spotlights

A Belga zenekar Rendőrmunka című kevésbé klasszikusára emlékeztet engem, ezzel sokan nem fognak egyet érteni. 31 évesen talán már nem Guuurl-nek kéne hívni a valószínűleg vele egy korban lévő kiszemelt áldozatot, nekem azok az emberek jutottak eszembe, mikor egy vendéglátás során a még nem nagykorú, de már kellően formás hölgy "jó napot"-tal köszön, amire nyálcsorgatás alatti ideges felháborodás következtében, "Jónapot??? Nekem csak szia, jó?!?"-val reflektál emberünk.
A dal amúgy jó, ismét 2:20 környéki átvezetés, amelyben a héliumos semmitmondó szöveg ugyanannyira nem kellett, mint pár éve a Skillet-Rise-ba sem. 

12. Hold on to me

Az utolsó előtti számban a szaxofon mellett az afro-beat-tel fóvaló operálás is újdonság, és ezt sem kellett volna annyira erőltetni, sajnos a szöveg bár megpróbálta kihozni amit ki kell hozni egy dalból, és a refrén is kifejezetten erős, de ezek az apró hibák puszta "hallgathatóvá" redukálták le a dalt.

13. Magnificent

Az egész dal alatt azon gondolkodtam, hogy ez melyik kávémárka reklámjához hasonlít, de negyedórányi körömrágás után sem jöttem rá. Valószínűleg ezt a dalt sem fogják az életben élőben játszani, és ahogy ez a dal lezárja az egész lemezt, ugyanazt mondhatjuk az albumra is: Nem ez a legjobb.

Összegezés

Nos, ez a lemez nem fogja átszakítani az igazi celeb magasságokig emelő hírnév képzeletbeli szűzhártyáját. 

Dicsérendő az akarat, hogy megpróbálták az új dolgokat kipróbálni, és Theo hangja is szépen alkalmazkodott a Prince szintű magas hangokhoz. Az AC/DC sem egy albumra írta az összes nagy slágerét, és ezen is találunk legalább akkora slágereket, mint amekkora jó lövésnek induló, mégis csak egy bedobásra elegendő dalokat. És abban is igazuk lehet, hogy az új területekre való bemerészkedéssel talán új hallgatókra találnak, amely nagyon jót tenne, kevés szintipop zenekar létezik egyáltalán, és még kevesebb tud a lemez kiadása előtt telt házas koncerteket bejegyezni a lemezbemutató turnéra. 

Plusz: Berlinben egy spontán gig keretében a kiadás napján próbálták bemutatni az új lemezt, de a 47 és fél perces koncert a klasszikusokra volt elég. A turné alatt valószínűleg többet hallunk az új korongról. 

Volt már jobb is, na.

HURTS - DESIRE
10/7 (jóindulattal)