Ezennel a Hiányzó Billentyű újraindul, és remélhetőleg aktív is lesz innentől az idők végezetéig. 

Mint minden évben, így 2018-ban is kihagyhatatlan örömforrása a televíziózásnak az Eurovíziós dalfesztivál, amely legalább annyi izgalmakat tartogat, mint egy Forma 1-es futam: akit érdekel, annak érdekesebb. Végigkövetjük, és hellyel közzel remélhetőleg nem vágjuk fel két percenként az ereinket. Szolid, pársoros ajánlások jönnek. Ja, és az Úr irgalmazzon nekünk.

A díszlet és a fények olyan erős 2006-os hatást adnak nekem, jelentsen ez bármit is, hogy egyszerűen kedvem lenne veretni a Stereo Love-ra, de szerencsére a műsorvezetőnők kellemetlen kis vicceskedéséről gyorsan ugrunk.

Azerbajdzsán kezdi a sort, és mire leírom ezeket a sorokat, nem értem tisztán micsoda, de a nagyon jótékony low-budget-Zséda már háromszögekre futkos fel meg le, és akaratlanul is egy "Dzsungel könyve musicalbe" csöppenünk. A díszlet valahol eredeti, csillámporhányás, de ez is édeskevés ahhoz, hogy ne akarjak elkapcsolni. 

Futunk is tovább Izlandra, egy srácot látunk, aki tanult, és Years and Yearses garbóban vigyorog indokolatlan a promovideóban. A színpadon szegény pára szemtengelyferdülést fog kapni, amennyit néz a kamerába. Kíváncsi lennék, mennyit élvez a helyszíni néző abból, hogy a kamerát látja forogni egy fehér nadrágot viselő oszlop körül. A dal említést sokat nem érdemel, vagy csak még mindig nem hangolódtam rá az egészre. Viszont adom az orosz téli olimpiai válogatott dzsekijét. 

Albánia képviseletében egy mivel nem vettem fel a szemüvegem ezért nem láttam, és Freddie hangjából értelmezhetetlen nevű tag, aki női jogokért meg tetoválásokért harcol. Hajózik.  Hangja az van. A stylistja sem akart nagyon kicseszni vele. A gitáros nagyon November rain feelingben van, a pózok megvannak, meg a jó hang is, többnyire szerethető dal. Indokolatlan sikítások, mint Childish Gambinonál.

A következő énekesnő is hajózik belga színekben. A szemei mellett nehezen megy el az ember, Ruhákról vitatkozzon az, aki úgy érzi, hogy kell róla. A dal pedig egy Suit and Tie feeling mellett cinekkel operál, olyan new-era rapes stílusban, bár ha Lil Pumppá avanzsálódott volna 2 perc után, lehet, érdekesebben írnék azóta.

A cseh srác meg is idézi Lil Pumpot, mert olyan színű Csubakkajelmezben táncol, a Breach-Jack című klipet ajánlom az olvasó figyelmébe.

A dal pedig. Azt a rohadt. Meglepően jól hat ilyen közegben (vakok közt…). A random backpack kid táncot is megbocsátom, mert még bólogatást is érdemelt. Biztos továbbjutó lesz, és egyes amerikai előadókat simán hozott, mondjuk egy Jason Derulot.

A litván kisasszony kocsikázik, és ennek a nevét sem lehet leírni. A minimalista Ellie Goulding (és most ezennel Ellie Goulding mind a 17 magyar gigamegafangirljét magamra haragítottam) nézői csillagtengerrel szemez, a hangja is szép. 2 perc ülés után felállt, ennek nem tudom mi az érdemi üzenete, cserébe nem esett el a lépcsőn ilyen ruhában, ami dicsérendő. Az arcán látszik, hogy örül, hogy itt lehet. Mármint nem itt, a laptop mellett, hanem a kis korlátja mellett. Cuki volt, na.

Az átvezetés alatt az albán Mr Grey a BDSM szettjeit mutogatja, meg a tetkókat.

Izrael már többször érkezett érdekes kis darabokkal, és idén is nekik volt a legnagyobb a hypejuk, szóval a kíváncsiságom az egekben. Melissa McCarthy gésajelmezben akasztja ki a Lil Pumpos (túl sok vele a hasonlat) prüncögést. Csirkés hangeffektek, rózsaszín paróka, afrobeat, Leia hercegnő haj, bandzsítás, biztos siker.

A Fehérorosz fogfehérítésreklámból (fehér-orosz hahahah) érkező srác harangozgat, majd kiáll a színpadra, és megmutatja, hogy igazából ő maga Brasch Bence. Sem az Apostol zenekaros sál, sem a Theo Hutchcraftre vetkőzött ing nem képes megmenteni a dalát. Újra elkapcsolnék, pedig már tök jól belemerültem.

Észtországból a hegymászó operaénekes (ez már simán lehetne egy Kassák Lajos sor) érkezett. Soha nem értettem az operához, annyira nem volt nagy vágyam operaénekesnek lenni, sem fénykezelőnek, pedig jelen 3 percben ez a 2 kap szerepet. Tallinn amúgy egy szép város, a kikötőben is gyors a becsekkolás, ha Helsinkibe akarunk átmenni, és a legjobb kaja, ha az amerikai pizzáshoz térünk be. Ennyit tudok az észtekről, közben pedig a magas céket is kivágta a kisasszony. Fun Factekből talán nem lesz több.

Bulgária a nagyon-nagyon mai vonalat ígérte, ahol semmilyen rasszizmus, de honosítani LunchMoneyLewist, meg a Chris Rock hasonmásverseny harmadik kiesőjét nem szép dolog. Mivel a dal nem érdemel sok említést, addig elmondom, hogy mindenki szeretne valaki lenni, így egy Lady Gaga paróka is felbukkan, képviselőjének van egyedül igazán egyedi hangja, fogai közt meg a nyáriszünet. Meg a srác a szulejmánból is itt van.

Macedóniából jön az IQ, ami a Balkánon nagyon menő, pop-rockot játszanak, szóval reméljük legalább olyan jó lesz, mint a beharangozás. Tetszik a reggea-s beütés, a végén pedig kapunk egy dalt, amit nem nyomunk el a rádióban, ami ezen a versenyen különlegességnek számít, annak ellenére, hogy elviekben ide a legjobb dalok kerülnek. A vetkőzés a férfi nézőknek, akik a párjukkal minőségi időt töltenek el, új reményt adott a maradásra.

Franka, ami jelen esetben nem a Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium, hanem egy horvát szőke bombázó, jogot hallgat, és csipkés ruhában vonaglik a színpadon. Bármiben mernék fogadni, hogy a dal lopott, de a hűséges férjek most kezdtek el imádkozni, hogy drága párjuk nem alszik be, mert ezek a nők ha nem is szórakoztatnak, de ihletet adnak egyéb elfoglaltságra. Annyiszor mondta a „Crazy” szócskát, a következő száma mindenképpen indokoltan a HS7-el lesz.

Sógoraink érkeznek, ahol légiósként jön Cesár, akit az Eurovízió-ultrák már ismernek. A hangja átjön, Kanye-s emelvényecske, nincs túltolva, minden rendben van. Nem igazán tudok belekötni, meg jó is hallgatni, szóval belinkelem inkább.

Görögök az első három másodperc után azt hittem nekiállnak nyögni másfél órán át, hogy Koyaanisqatsi,

de maradtak a görög istennős vonalnál, amit füstgéppel tennének érdekesebbé. Mondjuk, a nyelvük nagyon tetszik, el nem tudom képzelni miről énekel, bár evidensen a szerelemről énekel mindenki. Hagyjuk meg az esélyt annak, hogy ez tényleg a mitológia dicsőítésére van.

Finnek jönnek, golfoznak, és szörnyekről fognak énekelni. Vagyis Saara Aalto. Jól meg is forgatják egy mozaikmintás köralakú izén, afrobeattel. A háttértáncosok még nem döntötték el, hogy az SS-t szolgálják, vagy a Guccit a Milánói divathéten. Na mindegy is, közönyösen túlestünk ezen is.

Örmények idén sem System of a Downnal (*szomorú zene*), ellenben egy anyanyelven éneklő sráccal operálnak, és ismét elveszek a nyelvek szépségében. Már-már anekdotázásokba kezdenék, amikor elkezd emelkedni egyre jobban a dal, hogy aztán folytassa még egy versszakkal a drop előtt. Picit hasonlít Drake-re, szóval lehet az anyukájáról énekel. A második drop közben megjön, és a drum and bass (ez az, ugye?) ütemek egész jól passzolnak az egészhez. Kevés dal az, ami egy különálló hangulatot tud teremteni magának 3 percben, neki sikerült. Freddie szerint Caramel veszett el benne.

Egy testvérpár az iskolai basztatást hozza fel témaként, meg mellesleg svájciak. Azt hinné az ember, ilyenkor egy lassú zene érkezik, erre arcon rúg 40 másodperc után a refrénnel, egy egész fülbemászó dallal a páros. Mondjuk, ha ilyen zenét hallgathatsz, akkor nincs kedved csesztetni senkit. Főleg ha tudod, hogy Eurovíziós mezőnyről beszélünk. Az attraktív hölgy mellett megfogalmazódik a kérdés, hogy a tesója hogyan nem vág rá egyből egy pulcsit, hogy ne mutogassa magát, minden rendes tesó ezt teszi. Görögtűz is volt, teccett.

Annyira belemerültünk, hogy jönnek közben az írek, akik szintén csillagokat hoznak, meg dobgépet, egy közepesen feminin-férfihangot, meg hídon mászkáló meleg párt, akik tudnak táncolni. Kifejezetten érdekes a témaválasztás, mert ez is szerelem, de ilyenből nem volt még sok. Pár éve egy finn hölgy smárolta le esküvői ruhában a koszorúslányt, de eddig olyan sokszor nem jelent meg a homoszexualitás, mint téma. Pedig ez az elfogadásról szól, szóval „gut gemacht”.

Ciprusi, Balkánon szintén elismert Eleni, aki ha a sztereotípiámnak utat engedek, akár egy luxusfeleség is lehetne, egy klasszikus, csajos, Keshás, farpofarázós dalt hozott, aranyba burkolva. Az afrobeat idén is irányadó, ami nem mindig kritikai észrevétel, mert el lehet hallgatni, csak egy biztonsági választásnak tűnik számomra. A dal végére beindul a teljes vonaglás, majd véget ér az extázis, mondjuk el sem kezdődött.

Ezután oroszok táncolnak izraeliekkel, ami önmagában elképzelhetetlen, hogy ne megrendezett legyen. Őszinte mosolyok, örömmámor, és közben véget is értek a dalok.

JURÓP, SZTART VÓTIN NÁO. Üvöltik a műsorvezetők, ezennel pedig a munkám véget ért. Folytatás csütörtökön, ahol fellép az AWS is, akiknek nagyon szurkolunk. A mai körből a személyes kedvenc 5:

1: A cseh backpack-kid

2: Svájci arconrúgós tesók.

3: Chilles macedónok

4: Az osztrák légiós

5: A litván cukiság

Futott még: Az örmény Drake

Továbbment: Albánia, Ausztria, Bulgária, Ciprus, Csehország, Észtország, Írország, Izrael,Litvánia.

Ezek közül Svájc és Macedónia nem éppen jött be, de mivel ez egy fakultatív blog, ezért a szabad véleménynyilvánítás jegyében elmorzsolunk egy könnycseppet a többiekért.