A tavalyi Kikeltető megnyerése után Krúbi karrierje villámrajtot vett, bármi, amihez eddig hozzányúlt, arannyá vált. Aki nem ismerné, Krúbi konkrétan mindenről képes szöveget írni, Schmuck Andortól kezdve a péniszén található gombáig, ezzel elérve a hallgató meghökkenését, néha felháborodását, vagy tetszését. Ez a fajta szabadság új az országban, május 11-én pedig meg is jelent első albuma az Universal gondozásában: a Nehézlábérzés.

Dalról dalra haladunk, közben vagy egekbe magasztaljuk, vagy pedig éppen kritizáljuk az albumot, ami 13 dalt tartalmaz, ez első albumnak pont ideális mennyiség, korábban már hallott számokkal, na meg a hype-hoz felnőni képes új track-ekkel.

PestiEst:

Korábbról egyik személyes kedvenc dallal nyit az album, amely magában hordozza a különálló, közben mégis egymásba fonódó versszakokat, meg persze mindent, ami Krúbit Krúbivá teszi. A poénok ülnek, egyfajta stand-up műfaj alakul meg a magyar hip-hop színterén. Ryan Beard csinált hasonlót még, de attól is messze távol helyezkedünk el. A zongorás beat pedig fülbemászó.

Másnap:

Találóan egyből jön a válasz erre a dalra, amely egy egységet alkot a PestiEsttel, közben külön is megállja a helyét. Az első dalhoz képest egyből megkapjuk a komoly oldalát is Krúbinak, a mély sorok pedig ugyanúgy hitelesen hangzanak, ami nagyon fontos egy előadó szempontjából. Mélyebbek a gondolatok, mint egyes Wannabe-költőké, akik mindent megtesznek pár sor ismertségért. Tanulság, az őszinteség mindig bejön. Na meg, ha már ennyire költőknél vagyunk, a legmerészebb párhuzammal élve Márai verseskönyve ugyanilyen, ahol a versek egymás után mesélik el a kis történetüket, de önmagukban is tökéletesen hatnak. Ezután pedig végleg kitaszítottak az irodalmárok köreiből.

Fogyassz bitószert minden nap:

Most jön az első bátrabb dal egy olyan ütős beattel, hogy a kilenc életnek lesz macskája, meg kiderül a pi utolsó számjegye, szóval már önmagában ez elvinne egy tripre. A szöveg pedig a társadalomkritika legteteje, ugyanúgy kap a politika, a magyar popszenny, meg úgy általában mindenki, akit csak el lehet kapni egy beszólásra. Kritikát annyit, hogy néha nem akar kijönni a rím, és ezért hadarni kell, de ez nem egyedi eset, bocsánatos vétek.

Nyösz Nyösz: Ismét egy vérkeringésforgatós bít érkezik, talán az album egyik legbetegebb poénjával, talán itt érződik valami változás, hogy a Krúbiság mellett egy sima new-era rap érkezik, és kicsit jobban hiányzik a sok antiszemita poén, de közben ez is szépen áll a saját lábán, és elkönyvelhetjük a sokoldalúságának. Szóval ambivalens érzelmekkel, de bólogatva lépünk tovább a következő számra.

BÁMM: Ez az ütem mellett elismerjük, hogy igenis van helye az új vonalnak, a szöveg pedig altestire sikeredett, olyan klasszik tengerentúli fakinbicsiz-bárkiazenyém dal, Magyarországon ez nem új, cserébe nagyon is az élvonalat képviseli ilyen számok terén, és versenybe száll az összes Scarcity-s kollégájával.

SCHMUCK:

Alapvetően jó kérdés, hogy mostanában mi a rák történt Schmuck Andorral, és amúgy merre jár mostanában, a 2018-as választások alatt nem is találkoztunk vele. Dé:Nash pedig jól segít a dalban, a hangja valami olyasmi, mint ahogy egy gyermekosztályon dolgozó rezidens próbál működni, mert érezzük, hogy ért hozzá, viszont az izgalom még benne van talán, így a hanggal való játék elmarad. Mondjuk, pont ez teszi őt Dé:Nash-é, hogy ennyire beleéli magát a dalokba. A klipben a reflektálás a PestiEstre, azon belül Barbira pedig hatalmas, ugyanúgy ahogy az egész klip, bár nagyon G-Eazy-gyanús.

THC Zrt. – Té: Azt a rohadt, na ilyen üde színfolt egy albumon kevés van, a szöveg klasszik Krúbis (meglepő, ugye?). De ez az Irie Maffia feeling, na ez minden volt, ami miatt vártuk az albumot. Nagy bátorság kell ennyi vonalat kipróbálni egyszerre, ehhez klipet követelek mindenképpen. És itt emeljük ki a címválasztást, hogy mindig tökéletes, mindig pont annyit mond a cím, amennyit kell. Érezzük, hogy bármilyen dal fog jönni ezután, nem tudhatjuk milyen lesz, és nem is merünk már előre bármit is kijelenteni, bízzuk rá az egészet Krúbira.

KARI: Gegével beteg párost alkottak, érkezett is a visszafítelés, a szójátékok ülnek, Krúbi verzéje a gyermeki ártatlanság mellett szintén marad altesti, és a politika jobb és baloldala takarja az arcát ezek után. Még azt sem zárjuk ki, hogy lesznek páran, akik ezt osztják szarrá karácsony előtt.

Klasszik Piramis: A felvezetés akár beszólás is lehet a Scarnak, közben pedig az altesti rap szintén fekszik neki. A bít érdekes, talán most először húztuk a szánkat, hogy talán több is lehetett volna belőle, de ezzel nem fog mindenki egyetérteni. Egy nagyon picit töltelékdalnak hangzik, de közben legalább annyira hallgatható, és egyáltalán nem nyomnánk el semmilyen lejátszási listán.

Orbán, verd ki a Ferinek:

az egyik jó öreg dal, amit ma már a koncerteken telitorokból lehet üvölteni, a chilles beat segít a történetmesélésnek, nem mellesleg beteg jó párhuzamok és metaforák vannak a dalban. Első hallgatásra pedig nem tudnánk fapofával végighallgatni. A társadalom is kapott egy egymondatos kritikát, amit meg is illettünk. Maximális hajlongásunk ezért a dalért.

Nehézlábérzés:

az album címadó dala kap mindent a Krúbiságból, beteg bítet, változatos sorokat, altesti sorokat, és ami külön fontos: önkritikát, és mer saját magával is viccelődni, az albumról hiányzik a Hős Krúbi, ami szerintem még bőven ráfért volna. Ami érdekes ebben a dalban, az a refrén. Nem sok dalban volt igazán sok közönségénekeltetős refrén, pedig simán elférne ezekben a dalokban, itt is sokat hozzátesz.

Dobd Fel Magad: A másnaphoz hasonló dal zár, intelligens sorok követik egymást, és zenekarral is simán ül az egész, szóval későbbiekben akár teljes zenekaros koncerteket is meghallgatnánk. Ez az album egyik legerősebb szövege, vezetés közben a kormányon dobolós, hátradőlős, és azt a rohadt, ha tényleg Krúbi kiabál a végén, akkor kérünk ebből is még, lécci lécci.

Egy Sírásó Viccei: Na, ez az a dal, ami miatt elismerjük a költő nagyságát. Itt az ideje meghajolni, mert ez az, ami bejelenti, hogy itt az ideje felkészülni, Krúbi megjött a meccsbe, kiütött mindenkit, majd gerincre vágta Palvin Barbit, majd törökülésben rágyújtott a ring közepén. A sokoldalúság erény, ez pedig egy igazi lecke mindenkinek.

Összegzés: Miután rögtön első hallgatásra írtuk le a sorokat, ezek után még 2-szer azonnal végig hallgattuk az egészet, közben pedig már nem is a szövegre, hanem az ütemekre figyeltünk, és annyira elvitt magával az egész, hogy nehéz szavakat találni. Krúbi az, akit nem érdemelt meg ez az ország, aki nem fanyalog a politikán, hanem kreatív viccet csinál belőle, ugyanúgy, ahogy a gondolatébresztő társadalomkritikus sorok is ülnek. Fűszernek legalább ugyanennyi ötletes pinázás. Bemutatkozó albumot aligha hallottunk ilyen magas színvonalút az elmúlt 5 évben. Innentől kezdve, ami marad, hogy kijelentjük, mi itt voltunk, amikor Krúbi rávágta a zeneiparra az ajtót, és elkezdett az emeleti lépcső mögött helyezkedő trón felé sétálni. Próbálnánk kritizálni is, de igazából a ragrímek, vagy a főnévi igenevek már-már zenei generációs problémák, nála pedig ez is elenyésző. Várjuk a getszi-találkozót is, reméljük, egyszer tényleg sor kerül rá.

A teljes album meghallgatható többek között Spotifyon, Ituneson, Deezeren, Tidalon.

Kru Kru Kru

KRÚBI – NEHÉZLÁBÉRZÉS

10/10

Offtopic: A blog arculata lassan-lassacskán elkészül, plusz facebookon is lassan lehet követni minket. Szerkesztőt felveszünk, de csak ingyé.